Luciano Emmer, a főleg dokumentumfilmeket készítő, mára nagyrészt elfeledett rendező kevés játékfilmjének utolsó darabja a Lány a kirakatban, amely egyfajta keveréke a brit free cinemának és az olasz neorealizmusnak.
Vincenzo, a Pó vidékéről származó, nagycsaládos fiatalember vendégmunkásként Hollandiába utazik, ahol egy bányában, kemény fizikai munkával akar pénzt gyűjteni. Rögtön az első napján baleset történik és több napra a föld alatt reked a temperamentumos, nagyhangú, nagyivó Federicóval, akivel barátságot kötnek. Kiszabadulásuk után elutaznak Amszterdam piros lámpás negyedébe, ahol bérelni akarnak egy lányt a félénk Vincenzónak, akivel eltölti a hétvégét, mielőtt hazautazik Olaszországba. Találnak is az egyik kirakatban egy szőke szépséget, aki nagy nehezen hajlandó csatlakozni hozzájuk. A gondtalan kirándulásként tervezett hétvége mégis teljesen másképpen alakul, mint ahogy elképzelték.
Emmer filmje bemutatja az immár fél évszázaddal ezelőtti Amszterdam pezsgő, nemzetközi éjszakai életét (ami alig különbözik a maitól), a vigasztalan bányában robotoló vendégmunkások sivár napjait (amelybe mindennek ellenére megjelenik a humor és az optimizmus), ráadásként láthatjuk a részegen egy melegbárba betévedő Lino Venturát a táncparketten. A rendező megítélése szerint a cenzúra kulcsfontosságú jeleneteket kivágatott a filmjéből, ezért elfordult a játékfilmek készítésétől. A Lány a kirakatban az életmű nemrégiben felfedezett kuriózuma.
