Szentesi Zöldi László: Az számít, hogy a történelmi pillanatban ki áll a nemzet mellé

​Világos, hogy hova tartozunk - mondta Szentesi Zöldi László író, újságíró, a Magyar Nemzet szerkesztője a PestiSrácok.hu podcastműsorában, melyben új könyvéről (Elsüllyedt világ - Kodolányi János belső emigrációja, 1944-1956) kérdezte Huth Gergely. Kodolányi a népi írók mozgalmának kiemelkedő alakja, aki aktív szervezője volt a második világháborús kiugrási kísérletnek, a revizionista, de németellenes Magyar Közösség titkos szövetségnek, s ádáz ellenfele volt a bolsevizmusnak. Élete a nyilasok és a kommunisták alatt veszélyben volt, a Rákosi-diktatúrában teljes szilenciumra ítélték, a hatvanas években is csak kiszorítva és cenzúrázva létezhetett. Az életútjának apropóján helyzetképet vázoltunk a népi-urbánus vita mai állásáról, a vidéki fiatal értelmiség - a kormány szellemi holdudvarában is jellemző - negligálásáról, a "két pogány közt, egy hazáért!" gondolat aktualitásáról.​

Kodolányi János életműve és a népi írók törekvései apropóján szóba került Csurka István sokat vitatott publicisztikája, amiről Szentesi Zöldi László így beszélt:

A legigazabb írás, amit a mai napig állandóan, eltartott kisujjal, távol kell magunktól tartani, az Apák és fiúk, mely arról szól, hogy nézzük meg, kinek ki volt az apja, meg a nagyapja, nagyanyja! Hát nézzük meg!. Ha megnéztük, tisztelet a kivételnek, azért érdekes dolgokat fogunk találni. Donáth Anna, Gyurcsány Ferenc, meg az összes baloldali próféta családjában, környezetében, neveltetésében. Nincs új a nap alatt, amit ők csináltak 1918-ban, 1945-ben vagy '57-ben, az pontosan olyan logikai sorba illeszthető, mint amit a mi szüleink, nagyszüleink csináltak 1918-ban, '45-ben és '57-ben. Így a mi családunkban az első világháborúban harcoltak. A második világháborúban szenvedői voltunk a területvisszacsatolásnak, '56-ban a nagyapám és az apám is nemzetőr volt, és én is a nemzeti oldalon vagyok, nem most, hanem 14 éves korom óta. Ez nem véletlen, ez a sors milliók számára Magyarországon, mint ahogy nem véletlen, hogy a hóhérok unokái, ha nem is hóhérok lettek, de valahogy ott maradt egy-két vércsepp rajtuk.