Történelmietlen ellentét – Honi felderítés
A Magyar Királyság fő katonanépe – Honi felderítés
’56 legelfeledettebb áldozatai – Honi felderítés
A legmagyarabb katona, a huszár – Honi felderítés
Petőfi terjesztette el az osztrák hazugságot – Honi felderítés
Majd elfeledtem győri vitézségtek. / Mikor emeltek már emlékszobort / A sok hős lábnak, mely ott úgy futott? – republikánus felbuzdultságában így gúnyolódott Petőfi a győri csatában vesztes magyar nemeseken. Ironikus, hogy a vereség felelősségét a magyarokra kenő osztrák hazudozást éppen az osztrákokat finoman szólva nem kedvelő költőnk terjesztette el. Valójában ez a történet jóval a magyar nemesi felkelők – pontosabban inszurgensek – fölött dőlt el: I. Ferenc császár és király belement egy megnyerhetetlen háborúba a franciák ellen, Laval Nugent osztrák vezérkari főnök benézte az erőviszonyokat és csatát javasolt a túlerő ellen, a parancsnok, Habsburg János főherceg pedig végzetes hibákat vétett a csatában. Az osztrák–magyar reguláris had a kiképzetlen magyar területvédelmi erőkkel, az inszurgensekkel kiegészülve is alig-alig érte el a franciák létszámát. Mozgósításból és logisztikából kiválóan vizsgáztunk, ám a mai fogalmaink szerint afféle nemzeti gárdának megfelelő nemesi felkelésünk ugyanúgy esélytelen volt az akkori világ legjobb hadserege ellen, ahogy a császári–királyi hadsereg. János főherceg azonban első ijedtében gyorsan a magyar inszurgensekre kente a vereséget, ez a legenda pedig azóta is mérgezi a magyar önértékelést.
A történelem titkos alakítói – Honi felderítés
Ha elfelejtjük, végleg elveszik – Honi felderítés
Hazánk „alapító okirata”, a vérszerződés – Honi felderítés
Így tartottuk meg Sopront Trianon után | Honi felderítés

Facebook
X / Twitter
Tumblr
Reddit
Telegram
WhatsApp
LinkedIn
E-mail