A magyarság őstörténetei – 1. rész – Sors/fordító

Tényleg rokontalanok vagyunk? Egyáltalán mit értünk rokonság alatt? Sokakat foglalkoztató, bonyolult kérdések megválaszolására vállalkozunk. Aki emlékszik még az iskolai történelmi atlasz első térképére, rajta a homo sapiens szétvándorlásával Afrikából minden más földrészre, az gyorsan felejtse is el! Aki bármilyen, tiszta fajú népességre akarna nagyhatású elméletet alapozni, az is csalódni fog, mert ilyenek nemhogy a XX. századi, hanem már az 5000 évvel ezelőtti Európában sem éltek. A közel-keleti csomópontból, Eurázsia minden szegletébe több hullámban szétrajzó ősemberek ugyanis keresztül-kasul bejárták az óriási földrészt, és mindenhol keveredtek a helyben talált népességgel – akik szintén a Közel-keletről származtak el, csak más úton, másokkal találkozva, és évezredekkel korábban. Az összekeveredett népességek egy része pedig megint útra kelt, és máshol megint másokkal találkozott, háborúzott, keveredett. Ezek a kacifántos történetek nélkül nem érthető meg a külön induló, majd egymást keresztező szálakon futó magyar őstörténet sem. Török Tibor, a Szegedi Tudományegyetem archeogenetikusa társaságában a honfoglalástól időben visszafelé indulunk az Urál vidékére, majd át az ázsiai oldalra, egészen addig, amíg igazolhatóan a magyarok (egyik) őseit látjuk. Utána viszont a kőkorszakba ugrunk, hogy az akkortól történt népességmozgásokat és -keveredéseket világossá téve tisztuljon ki a saját eredetünk is.