"Rohadt s.gg!" - Oscar-díjátadó után / Benedict tojás - Neil Simon: Kaliforniai lakosztály (1978) Ré

Írta: Neil Simon. - A legjobb rövid dokumentumfilmét... - Jaj, a kedvenc kategóriám!...Le mertem volna fogadni! x)

"Úgy érted melyik volt az év legjobb filmje vagy azok a hülyék melyiket tartották annak?" XD Azok a hülyék... xD

"Sidney, most okádtam le a legnagyobb sztárokat..." :D

R.S., mint Rohadt segg... x)

"A legkétszínűbb kétszínűek, kár, hogy nem hánytad le az egész bandát...a nyerteseknek rögtön ott volt a kocsijuk." Igen, ez mindkettő igaz lehet, talán előre tudják ki nyer. Az is érdekes, ha már élményszámba megy, ha látja a férj "micsodáját"...remek egy kapcsolat lehet ez... :) Amúgy a történet szerint meleg a férj (vagy bi). A szinkron 1980-as, bár akkoriban erről nem lehetett beszélni, de a szinkronhangja Márkus László is az volt, nyílt titok a szinkronrendező előtt is. Ma meg már lehet erről beszélni, de hatalmas túlzásokba esnek... a magánügyből közügy és "büszkeség" lett. Pont a két véglet!

A vicces még az, hogy a filmben az öregedést nehezen viselő Diana Berrie ugyan nem nyerte meg az Oscart, ellenben Maggie Smith azért megkapta a 'Legjobb női mellékszereplő' kategóriában ezért a szerepéért. :) Sőt, Golden Globe-ot is nyert érte! :D Megosztva Ellen Bursytnnel (Jövőre, veled, ugyanitt). Szerintem Michael Caine is legalább olyan jó benne, mint Smith! Pazarul nyomják a komédiát. Azt is mindig meg kell nézni a díjazottnál, hogy akivel együtt játszik, ő mennyiben járul hozzá vagy segíti a sikerét, mert megkönnyítheti vagy nehezítheti a helyzetét, itt megkönnyíti. De önmagában is jó! Herbert Ross rendezte őket, mint a Játszd újra, Sam!-et is Woody Allennel és Diane Keatonnal, az is egy alapmű! Aki még nem látta.

Szereplők:

Diana Berrie, a színésznő feleség - Maggie Smith - Földi Teri

Sidney Cochran, a régiségkereskedő férj - Michael Caine - Márkus László

Akit érdekel... xD a Benedict (Benedek) tojás receptje:

https://sobors.hu/receptek/benedict-tojas-recept/

Diana kedvence... "Klasszikus úri reggeli, angol muffin sonkával, tojással és hollandi mártással."

Az egyik kedvenc jelentem EZ a filmből, DE: a leges leggjobbak csak ezután jönnek (a következő videómban)...ők nem kaptak ugyan semmit, pedig szerintem kellett volna, legalább jelölni őket, a két doki, Dr. Gump és Dr. Panama, az ortopéd sebész és a fül-orr-gégész párharca...Richard Pryor és Bill Cosby 20 percnyi tömény veszekedése/kakaskodása! A filmben több kis részre osztva, de egyben még viccesebbek lesznek...

Amúgy ha már filmezés, Magyarországon is volt filmszínész-képzés, kemény 1 alkalommal, 1980-ban végeztek így diplomás színészek (lehettem féléves akkor), Gábor Pál osztályában. Egy ilyen akár szóba is jöhetett volna, ha már annyira böködtek hátulról, hogy próbáljam meg a csepűrágást, de Magyarország (pláne manapság!) nagyon el van maradva filmügyileg, itthon színházi képzés van, nem filmes, mert az igazi színész színházban játszik (szerintem meg nem!). Hollywoodtól mi nagyon messze vagyunk, tehetségben is, főleg a mai kezdők. Pláne ha filmekről van szó, de színházban is, akiket láttam "fiatalt", egyetlen megjegyezni érdemes név nincs köztük. Ez is felhígult, ma már sok egyetem indít színészképzést, meg is lett az eredménye a mindent lehet liberalizmusnak! :S Ha amerikai lennék, már régen bepróbálkoztam volna, akár képzéssel, akár amatőrként statisztálva...mert próbálkozni és tanulni azt mindenkinek lehet, hátha! De itt ebbe a hálivudu trágylében!? Ah! Túl kicsi ez itt nálunk. Színpadon semmiképp nem tudnám elképzelni magam, mármint színészként, már szavalni se akartam, a zene vagy a tánc más tészta. Megnéztem volna magam egy lovon a tériszonyommal a magyar képzésen, mert valamiért nálunk "alapvetés" a színeszeknek lovagolni tanulni (egyébként a hálóban mi nők tudunk, de az egy másfajta filmezés lenne... xD csak viccelek!), akkor is, ha irtózol a történelmi filmektől és zsibbadtra unod magad rajtuk...Xanax helyett jók. Lovas nemzet. A lovak addig szépek és aranyosak, míg nézem őket és "beszélgetek" velük, de fel már nem szállnék rájuk...nem hiányzik a tolószék az enyhe csontritkulásom és az alkalmi lumbágóim (vagy sérvem?) mellé, legutóbb is ilyen kétrét hajtva, féloldalasan mentem csomagot átvenni az automatából éjjel, hogy senki meg ne lásson, nem tudtam kiegyenesedni, így jár az ember lánya, ha szingli szociális fóbiásként egyben cipel haza 30 kg-ot a boltból a hátán meg a kezében tömegközlekedéssel....ráfázik! Az MI szerint ez a súlyom (78 kg) 38 egész valahány százalékát jelenti, így cipekedni 30-40 percig, ezzel a hivatásos katonák is elbújhatnak mögöttem, mert vasúti hídra le és felmentem közben....büszke vagyok rá...a lumbágó azért 1 hét múlva biztosan, de kijött. A siker ára. Hiába, át kell térnem a banyatankra. Öregszem. Mint Diana Barrie, aki a púpjaira hivatkozik a filmben. Lelkileg 26-nak érzem magam, hátilag meg 66-nak, plusz-mínusz 20.