Örvény (Maelstrom) 1. rész - Baljós jelek (1985) Feliratos!

Egy norvég milliomos, Hjarmal Jordahl jelentős összeget hagy végrendeletében egy újságíróra, Catherine Durrellre (Tusse Silberg). Az örökös Norvégiába utazik, megismerkedik a családdal és – mint kiderül – két mostohatestvérével, Ingriddel (Edita Brychta) és Annamarie-val (Susan Gilmore). Valaki azonban az életére tör, folyamatosan azt érzi, hogy figyelik őt. Egy fiatal újságíró, Anders Björnson (David Beames) segítségével nyomozni kezd...

https://en.wikipedia.org/wiki/Maelstrom_(TV_series)

Emlékek:

Felejthetetlen sorozat...gyerekkorom egyik legmeghatározóbb darabja. Oké, rosszul emlékeztem, nem norvég, hanem angol sorozat, a BBC1 gyártotta, de Norvégiában játszódik! A rejtélyes ház a fákkal, bokrokkal körbevett magányos szigeten, a teázó játékbabák, amelyek szeméből könny csorog, a fehér régimódi ruhás nő a padlásszobában, aki leskelődik az éppen elcsónakázó főhősnő után...ezek a játékbaba könnyek alaposan belecsorogtak a lelkem legmélyére és megkezdték erodáló hatásukat, igazi lélektani krimi....a sejtelmes főcímzene, az alámerülő babák. Akkor szinkronosan láttam, a szüleim nem nagyon szerették, ha ilyeneket nézek, menjek aludni, dehát már idejekorán rajnongtam a krimi és a thriller műfajáért. Akkora hatással volt rám, hogy magam is írtam egy minikrimit úgy 10 évesen. A címe: 'A félelem erdei háza' volt... :) az erdei ház a szigeten lévő házra hajazott, a félelem meg amit éreztem végig, amíg néztem a sorozatot. Ma is megvan a kis füzetecske. A szüleim mosolyogva olvasták és mondták, mit kéne javítani benne. Agatha Christie-t is imádtam, már korán...naplót írtam, 30-40 oldalas A/4-es leveleket rokonoknak, barátoknak, anyám mindig csak Agatha-nak nevezett. Igen, Agatha vagyis Ágota, én meg Ágnes vagyok, az "Ag" stimmel...legalább ebben hasonlítunk! :) Hát igen, mindig volt mondanivalóm bőven, intellektuális beállítottságú vagyok.

És aztán jött a többi is...színdarabot írtam, amit előadtunk egy iskolai rendezvényen. S mivel én 12 évig jártam oda, általánosba, majd gimnáziumba, ennek híre ment, az érettségiig tartott a húzavona, volt olyan tanárom, aki mindenáron rá akart venni, hogy szavaljak és jelentkezzek a Színművészetire, mert egyre nem voltam hajlandó, szavalni...Logikus, nem!? xD 8 évig voltam ének tagozatos (versenyek, furulya) és még 6 évig folytattam a zenetanulást pedagógusképzéseken, mellette írtam, színpadi táncra jártam, koreográfiákat készítettem (napi 2-3 óra tánc, imádtam!), szerettem rajzolni/montázsokat készíteni is, abból is érettségiztem (szabadon választott: rajz és művészettörténet), dalszövegeket írtam, dallamok is jártak hozzá a fejemben, ruhákat terveztem (rajzoltam), ma is vannak ruhaterveim, később jött a fényképezés, a bakancslistából egyedül a basszgitározás maradt ki, mindig szerettem volna megtanulni és terveim is vannak vele, de az is pótolva lesz...a gimnázium alatt a vágó tanszak járt a fejemben, a Filmművészeti Főiskola, de nem álltunk jól anyagilag, mert sajnos Apu sokat betegeskedett és oda középfokú nyelvvizsga kell, amihez tanfolyamra kell járni és bár mindannyian dolgoztunk: apám betegen is, anyám is, bátyám is, én diákmunkát, de erre már nem futotta... Ja, műsorokat is vezettem, a padtársnőm és én voltunk az osztályelsők és a kitűnő tanulósággal ez együtt járt, így nekünk jutott a szalagavatók, gólyabálok levezénylése (kivéve a sajátjainkat), és mivel ő élsportolt (7 évesen kezdte, 3-4 éves kora helyett, az apja diplomata volt, külföldön éltek, így nem került az élvonalba, bár nagyon jól korizott, mindig elmentem az előadásaira és ő is koreografált...a két művészlélek!), így egyedül rám maradt a korrepetálás (matek, töri, magyar), az alattunk járókat, az osztályfőnök kérésére. Hát, nem unatkoztunk sosem...plusz napi 3 óra tanulás, olvasás. Úgyhogy üzenném a humorista, Varga Ferenc Józsefnek, aki panaszkodott, hogy ő sosem szavalhatott középiskolában, mert nem volt jó tanuló, hogy szívesen átadtam volna neki a lehetőséget (bár idősebb nálam), ha ugyanitt tanul, mert ez az egy, amire sosem voltam hajlandó: szavalni és állandóan ezzel zrikáltak! :S Egyébként József Attila a kedvencem. Az izgulás miatt maximum papírból olvastam volna fel, az meg (szerintem) nem lett volna az igazi, azt fejből kell mondani! Persze nem maradt ki a film sem, statisztáltam filmekben, TV sorozatokban és TV műsorokban huszonévesen. A színház ugyan nem, de a film világa mindig vonzott. Most éppen a kedvenc filmjeleneteimet vágom ki és állítom össze, nagyon élvezem. :) Én egy művészlélek vagyok, 15-én születtem, ez a 6-os számmal együtt jár (6, 1+5=6, 2+4=6).

Amúgy én Catherine helyében rendőröket hívtam volna, nekik van fegyverük, ők elkapták volna gyorsan ezt a furmányos ármánykodót a padlásszobában és vége is! Velem nem szórakozhatna! Aztán leromboltatnám az egészet. Na, ebből persze nem lehetne 6 részes minisorozatot készíteni... :)