A Guldenburgok öröksége 22. rész S02E08 A nagy csalódás

Ez az ostoba féreg Thomas mit pofázik bele mindenbe! Evelynnel együtt olyan lúzerek mindketten, ki kellett volna őket zárni minden öröklésből és jogból. Utálom Evelyn kaján mosolyát, mikor kiderül ez a halálra ítélt házasság Kitty-vel, mert egy ilyen alakkal semmi nem tart örökké, egy örök vesztes. Balbecknének igaza van, Thomas egy nagy nulla, egy senki, Kitty meg hülye, hogy hozzáment... Egy ilyennel sosem szabad összeházasodni! Rossz parti. Rossz ómen.

Már megint ez a proletár Kröger...ne oktassa ki a 6 általánosával a sofőr a diplomás jószágigazgatót a sörökről. Vezessen, agyilag ő ennyi és nem több, nem tanácsadó.

Sandra lecsúszott? Akkor épp illik Lauritzen és Evelyn showjába. Ők maguk is azok. A kiránduláshoz pedig minek kell pénz a varrónőnek, elég a két lábuk. Még a zene is jobb alatta, mint ezek a borzalmas ruhának nevezett förmedvények. " A kutyának se kellek, a kutyaeledel szerződésnek is lőttek!" XD

Christine végre ráébred az igazságra, maga rohan nyitott szájjal a f.szerdőbe, Párizsba...nagy csalódás, de még mekkora! Baschkurin egy igazi sz.rdarab! No, igen, a liliputi vénember ( lehet, már fel se áll neki! xD) és a nők...vannak ilyen igénytelen nőszemélyek, akinek a sz.r is megfelel, főleg, ha híres az a sz.r, csak annál jobban bűzlik! :-) Nem illenek ők össze.

"Az a rengeteg szép nő, mind-mind eltűnt...szobalányok, táncosnők, világhírű filmsztárok és kis titkárnők. - És ne felejtsd ki a stewardesseket! - Volt mindenféle, mindig könnyen lobbantál szerelemre...és most az az észak-német grófnő, de majd ő is el fog tűnni." De el ám...és az lesz a jó döntés! "Romantikus vidéki vígözvegy"... :S

"Ha elmúlik a szerelem, mi marad meg?" Nincs szerelem, az csak egy illúzió, a hormonok félrevezető, téves találkozása, így nem is maradhat meg és amúgy is csalódás a vége mindig... :( Ez egy törvényszerű alapigazság. Így működik, ilyen a természete. Én személy szerint nem hiszek benne. Csak szeretet van és a gyerekeké no meg az állatoké a legtisztább. Az emberek (felnőttek) alapvetően úgy ocsmány lények, ahogy vannak!

Hörbiger és Kubitschek is kíváló színésznők és mindketten remekül játszanak. És valóban, mindkét karaktert nagy csalódás éri.

A családi dráma lezárásaként (bár tudom, senkit nem érdekel) még annyit mondanék a szellemileg hátrányos helyzetű, ostoba falusi libáról, akit valahol az anyámnak jelöltek ki, hogy készült róla egy reklám is, ő is épp ennyire fárasztó (főszerepben Stefanovics Angéla, a reklámot a Budapest Bank szponzorálta, ahogy az unokaöcsémet meg anyánk rendszeresen):

https://www.youtube.com/watch?v=FWwTvGXlVcY

Köszönjük, Emese! Hogy Emese vagy Margit, az tökmindegy, az a lényeg, hogy semmiképpen sem Ági...ezt neki küldöm. A szellemi szint a lényeg, ami közel hasonló. "Sanyika, de lány!...Emese, jöjjön velem!" XDXD Sikerült olyan mélységig eljutnom, hogy már attól rosszul vagyok, ha megkérdezik az anyám nevét és ki kell ejtenem a számon. Ha tehetném végleg kiradíroznám, végleg kitörölném az iratokból a nevét és helyette az apai nagyanyám lánykori nevét íratnám be, aki a születésem előtt 16 évvel meghalt. Örökre elfelejteni, ez a cél. A saját keresztnevét Maaargit, noormális!? utálja, ezért használja az enyémet, az Ágit, de belőle sosem lesz Ági. "Tiszteljétek anyátokat!" - mondta apánk, de ő sem tudta tisztelni, ezért mi sem, a gyerekei. Annyira ostoba és buta, hogy a Sötétség Királynőjének hívtuk a bátyámmal magunk között. Kombinálva ezzel a jéghideg szeretetlenséggel rengeteg traumát okozott nekünk, mindig olyan távolinak tűnt, hiába volt ott. És bár apánk egy kivételesen jó ember, de ő mégiscsak férfi volt, nem lehetett anya is egyszerre, bár apaként mindent megtett. Ő minket szeretett jobban és nem az unokáját, erre rá is kérdeztem. Ez ritka. Az igazi vesztes a bátyám, ő az örök második. Anyámnál az unoka az első, a bátyám a második, én a harmadik. Apámnál meg én voltam az első, a bátyám a második és az unokája a harmadik...Ezért vagyok ennyire apás. De a bátyámnak szívás. Kedvencem anyámtól, amikor megkérdezte, hogy ki örököl utánam, 40-41 éves voltam...kulcsokat akart a lakásomhoz, mert mi van, ha rosszul leszek...nem leszek rosszul. Ha igen, hívok mentőt. Nem kapta meg. Arra is képes lenne, hogy patkánymérget, ciánt vagy arzént rakjon valamibe, csakhogy rátehesse a kezét az ingatlanra. Kinézem belőle. Nem bízom benne. Vagy a nyakamra költözik és belőle 21 év is sok(k) volt. 20 négyzetméter még nekem is kevés, pláne vele! Ha lenne gyerekem, csak felügylettel találkozhatna vele, annyira manipulatív sz.rkeverő, minden mozdulatára ügyelni kell és ha elköltözök innen, nem fogom megadni a címem az új tualjnak, oda már nem jöhet, nem mérgezheti az otthonomat többé. Tulajdonképpen már 6 éve halott, legalábbis számomra mindenképpen és a halottak, mint tudjuk, soha nem támadnak fel. A szerepe végetért. Lezárult.