Füzi Mátéval, a Band Of Streets zenekar vezetőjével beszélgettünk

Üdvözlöm önöket, a baloghtomi vagyok!

Képzeljék el, a Band Of Streets koncertjén jártam. Azt hiszem, hogy szerencsémre, már több éve ismerem őket. Most sem bántam azt pár órát, amit könnyelműen rájuk áldoztam.

Ők azok közé a semmiféle stílusba bele nem erőltethető zenekarok közé sorolandók, akik nem férnek a bőrükbe, kiállnak az utcákra és - vagy a (jó nagy) terekre és ahelyett, hogy átszellemülten elvarázsolnák a közönséget… Egészségtelenül magas BPM tartományba húzzák a tempót. Őrületes táncokat kitalálva nem képesek egy helyben maradni, ezért vágtatnak az orruk után. Átfűzik magukat a gyanútlan népek sorai között, mire azok szint idő alatt úgy érzik, hogy tagok a bandában és hangszer híján énekelnek - sikítanak ordibálnak naná, hogy tapsolnak.

Egyszóval jól fölborítják a szokványos zenehallgatás rendjét, miközben fújják, mint az őrültek. Merthogy ők egy csupa jó nevű zenetanár urakból álló, bitang jó rezes fúvós banda. Pécsről. Na most legutóbb jól beszorultak. Az egész napos őszi eső miatt, szó szerint egy kis színházterem (számukra) szűkös színpadára. Persze amilyen kirafinált fajták, így is megőrjítették a közönséget. Hogy hányan vannak? Legalább harminc kéne ekkora ribillió létrehozásához. Úgy értem, hogy másoknak. Na mondom, akkor most jól leszámolok a zenekar vezetőjével, Füzi Mátéval.

Tudják mit? Hallgassanak ki bennünket!